Orbán Viktor magányosan álldogált a tágas ülésteremben. Kezében az elnökség 300 tanácsadójának fél éves munkája. Változatok a párt új logójára, és az elnök frizurájára. Orbán Viktornak egyik sem tetszett. Ő a régi, eredeti logót szerette, amit még az Eötvös kollégium ebédszünetében álmodott meg, amikor kiöntötte a kakaót a konyhás néni szép kék terítőjére. Akkoriban fésülködnie sem nagyon kellett. Az ablakhoz lépett és merengve bámulta a város fényeit. Azon tűnődött, vajon mikor vesztette el a fiatalos lángot, ami korai politikai karrierjét olyannyira jellemezte. Belepillantott a kezében lévő közvéleménykutatási adatokba. Szeme úgy futott át a hideg számokon, mint ahogy a kiégett, kapuzárási pánik előtti tábornok szeme fut végig a katonákon egy véres ütközet előtt. Szája egy pillanatra összeszűkült, az az ajkaiba harapott, de aztán mégiscsak futni hagyta a gondolatot. "Lárifári." - mondta, azzal félredobta az iratköteget. Kinézett. A pártház előtt rosszul öltözött indiai származású férfi próbált a hátán cipelni egy használt hűtőszekrényt. Az elnök arra gondolt, fiatalabb korában biztos odaugrott volna segíteni az öregnek, hogy aztán hókon vágja és elvegye a hűtőszekrényét. Egy pillanatra érezte is, hogy megfeszülnek az izmai, majdnem elindult. "Van otthon elég hűtőszekrény."- gondolta és sóhatott egyet. Az órájára pillantott. "Késő van. Ma sem jön senki?" - kérdezte magától alig tűnődve. Eszébe jutottak az előző elnökségi gyűlés fáradságos pillanatai amikor a többiekkel a nullákat próbálták megszámolni az államadósságban.  "Talán ma már valaki ki fogja tudni mondani azt a hatalmas számot. " -  A pártelnök nem találta kínosnak, hogy senki sem tudta kimondani a számot (a milliárd millószorosának a négyzete), ugyanis az elnökségben szinte mindenkinek jogász végzettsége van. - "A Martonyi tudná, de hát őt azzal bíztam meg, hogy a szőlősben figyeljen a vakondtúrásokra." - zárta le a gondolatsort Orbán. Mivel még mindig egyedül volt, lesétált a pincébe, hogy kiengedje egy picit sétálni Simicskát. Miközben a volt pártpénztárnokról elnevezett kutya megjelölte a területét, Orbán az "öreg vagyok mint egy kasztni/ nem jön velem senki baszni" kezdetű dalocskát dúdolgatta. Amikor visszaért az ülésterembe Répássy Robi már várta. Neheztelő pillantásokat vetett Orbánra, és megpróbált úgy csinálni, mintha ő időben odaért volna. Orbán túlságosan unta már az életét ahhoz, hogy kezdjen valamit az efféle helyzettel, de azért megpróbálta: "Én csak a kutyát..." "Persze"- dörmögte Répássy. Orbán zavartan leült, majd halk fing törte meg a csendet. Az elnök szeretett volna rákérdezni, hogy sikerült-e már kitalálni, hogy kell kimondani az államadósság összegét helyesen, de Répa ráérzett Orbán gondolataira, és előre mondta, hogy nem. Orbán meglepődött, mert hirtelen beszédtéma nélkül találta magát. Lassan hátradőlt a székében, próbált gondolni valamire, de Répássy unott, borostás fejéről semmi jó nem jutott az eszébe. "Hogy áll a Martonyi a vakondtúrásokkal?" - vágta ki magát végre. "Jól, jól. Remekül fejlődnek a tőkék. Sehol egy vakond." - válaszolta Répássy. Orbán próbálta a formálisabb, "határozott pártelnök vagyok" stílusát elővenni, de persze Répa posztalkoholista fejének unott rezzenéstelenségét nem törhette meg semmi. "Köszönöm a segítségét, frakcióvezető helyettes úr!" - adta fel a küzdelmet Orbán. "Persze, nem tesz semmit." - dörmögte Répássy és kisétált az ajtón. Orbán az ablakhoz lépett, és az üvegben megpillantotta saját csüggedt képét. Ettől rögtön lankadni kezdett az erekciója, ezért elhúzta a függönyöket. Arra gondolt, hogy vajon az ország is annyira kiábrándult-e a világból a 17 év alatt, mint ő. Zsivágó doktorra gondolt, aki minden helyzetben fel tudta fedezni az élet szépségeit. A csillagos égre tekinetett, és megpróbálta elképzelni a zenét, amit a filmben ilyenkor hallani szokott, de nem sikerült átszellemülnie. "Talán a regényt kellett volna elolvasnom..." dünnyögte, azzal megnyitotta gázcsapot és bedugta a fejét a sütőbe. De ez már egy másik történet.