A Terrormédia szerkesztőségébe látogatott Tollenbrucker B. Kristóf, a magyar filmművészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Míg az ország multiplexeit elöntötte az amerikai moslékkultúra szennye, Tollenbrucker - néhány kevésbé tehetséges kollégájával egyetemben - állta a sarat, és az elmúlt tíz évben megalkotta a magyar filmművészet legnagyobb remekműveit. Interjú.

- Szervusz Kristóf, üdvözlünk a szerkesztőségben! Szép ugye?

- Szevasz Lichtenstein, üdvözlöm a kedves olvasókat! Szépnek nem mondanám, és meglehetősen büdös is van. Csak nem rohad itt valami?

- Nem, itt nem rohad semmi, viszont itt van szemben az Országház, nyilván a sokéves politikai hullák bűzét érzed. Kezdjük talán az első filmeddel, a Végbélpörgettyűvel. Miért született meg ez a film?

- Nos, Lichtenstein ez a film még a karrierem elején készült, itt még nem voltam olyan bátor és határozott alkotó, mint mostanában. Egy ismert mesét, a Jancsi és Juliskát akartam elmondani a nézőknek, de úgy, hogy megmutatom nekik a vérvalóságot . Mindent olyannak akartam ábrázolni, amilyen valójában. Az emberek manapság nem vesznek tudomást a testükről, a fogyasztói kultúra hamis álomvilágában élnek. Képtelenek tudomásul venni, hogy ha megvágják magukat, vér folyik belőlük, és ha esznek, előbb-utóbb szarni fognak. Ezért szól arról a film, hogy Jancsi és Juliska eltéved az erdőben, megesznek egy hallucinogén gombát, egymás szájába szarnak, majd vérfertőző szexuális orgiát folytatnak egy menyéttel a saját hányásukban.

- Miért lett a film címe Végbélpörgettyű?

- Jaj, nem tudom, ezt kokózás közben találta ki valamelyik haverom. De jól hangzik, nem?

- Egyesek szerint nem kellett volna erre filmre 100 milliós támogatást adnia az államnak.

- Ne is beszéljünk ezekről a törpe jellemekről. Nem értik ezek a magas művészetet. Ne szóljanak bele, és kész!

- A következő filmed az Anális Sztálingrád volt.

- Igen, nos, ezzel a filmmel a szólásszabadság fontosságára kívántam felhívni a figyelmet. A sötét orbáni időkben jártunk, és az állam erősen kezdett rátelepedni a kultúrára. Be akartam bizonyítani, hogy igenis, alkotmányos jogunk van bármit kimondani és filmre vinni. Bármit, az állam pedig nem tehet semmit ez ellen! Ezért szól arról a film, hogy István és Anna, a vidéki fiatal testvérpár eltéved a városban egy budapesti látogatás során. Bevesznek egy doboz hallucinogén tablettát, egymás szájába szarnak, majd vérfertőző szexuális orgiát folytatnak egy kutyával a saját hányásukban.

- Igaz, hogy a saját kutyád volt látható a filmben?

- Igen, valóban igaz. Azonban Lompost a forgatás után le kellett lőni, mert nem bírt együtt élni a tudattal, hogy meg kellett dugnia az Istvánt alakító Stohl Andrást. Nagyon elvadult, többeket meg is harapott. Igazán szerettem a Lompost, kár érte.

- Mit jelent  neved közepén a "B"?

- Baszógép. Fel kellett vennem egy harmadik nevet, nehogy összekeverjenek a Kossuth-díjas szobrásszal, aki péniszeket farag különböző szárított zöldségekből. Ez a névválasztás is kiállás volt a szabadság eszménye mellett.

- Nemsokára a mozikban láthatjuk az új filmed. Mire számítsunk?

- Sokat még nem árulhatok el, de ennyit megsúgok: Minden azzal kezdődik, hogy Gréta és Sándor a nyugdíjas roma testvérpár eltéved a közért polcai közt.

- Nagyon érdekes volt veled beszélgetni, de miért vetted le a ruhádat közben?

- Azt hiszem te nem igazán érted a művészetemet. Bekaphatod.