Új Magyarország felejtési terv
Tőlünk exkommunistáktól távol áll a verseny és a szabad piac szelleme. Vagyonunkat úgy szereztük, hogy azok igazi megteremtőit megöltük vagy elüldöztük. Sosem kellett megmérkőznünk egymással semmiben, ha a felettesek korlátlan kiszolgálását és egymás beárulását nem számítjuk. A kapitalizmus a demokrácia motorja, épp ezért Magyarországon sosem lesz kapitalizmus. Sosem. Ha ugyanis valamiért mégiscsak teret engednénk a versenynek, vagyonunkat elvesztenénk, befolyásunk jelentéktelenné válna. Ezért adtuk el az ország termelő gazdaságát külföldi versenytársainak, és ezért hazudjuk az embereknek azt, hogy ilyen a kapitalizmus és a szabadság. Ha a magyarok egyszer rájönnek ennek a két szónak a valós jelentésére, örökre végünk van.
1. direktíva: Nem jó az, ha a vállalatok a szabad piac keretei között versenyeznek az anyagi forrásokért, mert az a gazdaságilag biztos lábon álló, magabiztosan gondolkodó indivídumok világához vezetne. Sokkal jobb, ha a vállalatoktól elvesszük a pénzüket, majd ezt a pénzt fejlesztési tervek keretében olyan társulásoknak adjuk, akik a pénz egy részét visszaadják a pártnak, amiből jófajta alufelniket vehetünk a pártfunkcionáriusok limuzinjaira. Az alumíniumipar fellendítése már az előző tervgazdaságnak is nagy sikert hozott, miért ne válna be még egyszer?
2. direktíva: A lecsúszott, segélyekből élő tömegek problémája nem új keletű, a megoldás azonban egyszerűbb, mint gondoltuk. Mivel potenciális munkahelyük az első direktíva miatt nem vagy csak alig alkalmazza őket, megmaradt fizetésük nagy részét el kell venni az emberektől, nehogy hozzászokjanak a gondolathoz, hogy ők költik el a pénzüket. A pénzt az első direktíva reklámozására, és a társadalom felszeletelését elősegítő propagandaanyagokra kell költeni. Hadd tudja mindenki, hogy nem a magas adók és a korrupció, hanem a társadalom különböző csoportjai (cigányok/orvosok/zsidók/vasutasok/rendőrök...stb) tehetnek a sanyarú helyzetről. Mivel az emberek most már egymást és nem a kormány politikáját okolják a helyzetükért, gyakorlatilag annyi pénzt vehetünk el tőlük, amennyit nem szégyellünk.
