"Van egy ország. Abban az országban van egy segglyuk. A segglyukban lakik egy büdös manó, aki elbaszott reklámokra költi az adófizetők pénzét." - Mondta Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, mielőtt egy tragikus balesetben elgázolta egy rendőrségi úthenger. (Más források szerint Vizi szerelmi bánat miatt hátbalőtte magát, majd egy ipari daru segítségével magára ejtette az úthengert.) A temetésen Horn Gábor elmondta, hogy Vizi élete végéig hű maradt a koalícióhoz, és törhetetlen híve volt az Új Magyarország fejlesztési tervnek. Mivel a halott akadémikus élete senkit sem érdekel, most bemutatjuk a fejlesztési terv két fő direktíváját, melyet ismeretlenek faxoltak el szerkesztőségünkbe.
Tőlünk exkommunistáktól távol áll a verseny és a szabad piac szelleme. Vagyonunkat úgy szereztük, hogy azok igazi megteremtőit megöltük vagy elüldöztük. Sosem kellett megmérkőznünk egymással semmiben, ha a felettesek korlátlan kiszolgálását és egymás beárulását nem számítjuk. A kapitalizmus a demokrácia motorja, épp ezért Magyarországon sosem lesz kapitalizmus. Sosem. Ha ugyanis valamiért mégiscsak teret engednénk a versenynek, vagyonunkat elvesztenénk, befolyásunk jelentéktelenné válna. Ezért adtuk el az ország termelő gazdaságát külföldi versenytársainak, és ezért hazudjuk az embereknek azt, hogy ilyen a kapitalizmus és a szabadság. Ha a magyarok egyszer rájönnek ennek a két szónak a valós jelentésére, örökre végünk van.
1. direktíva: Nem jó az, ha a vállalatok a szabad piac keretei között versenyeznek az anyagi forrásokért, mert az a gazdaságilag biztos lábon álló, magabiztosan gondolkodó indivídumok világához vezetne. Sokkal jobb, ha a vállalatoktól elvesszük a pénzüket, majd ezt a pénzt fejlesztési tervek keretében olyan társulásoknak adjuk, akik a pénz egy részét visszaadják a pártnak, amiből jófajta alufelniket vehetünk a pártfunkcionáriusok limuzinjaira. Az alumíniumipar fellendítése már az előző tervgazdaságnak is nagy sikert hozott, miért ne válna be még egyszer?
2. direktíva: A lecsúszott, segélyekből élő tömegek problémája nem új keletű, a megoldás azonban egyszerűbb, mint gondoltuk. Mivel potenciális munkahelyük az első direktíva miatt nem vagy csak alig alkalmazza őket, megmaradt fizetésük nagy részét el kell venni az emberektől, nehogy hozzászokjanak a gondolathoz, hogy ők költik el a pénzüket. A pénzt az első direktíva reklámozására, és a társadalom felszeletelését elősegítő propagandaanyagokra kell költeni. Hadd tudja mindenki, hogy nem a magas adók és a korrupció, hanem a társadalom különböző csoportjai (cigányok/orvosok/zsidók/vasutasok/rendőrök...stb) tehetnek a sanyarú helyzetről. Mivel az emberek most már egymást és nem a kormány politikáját okolják a helyzetükért, gyakorlatilag annyi pénzt vehetünk el tőlük, amennyit nem szégyellünk.
Új Magyarország felejtési terv
írta: Gyu Ekonómikus Erik
Tőlünk exkommunistáktól távol áll a verseny és a szabad piac szelleme. Vagyonunkat úgy szereztük, hogy azok igazi megteremtőit megöltük vagy elüldöztük. Sosem kellett megmérkőznünk egymással semmiben, ha a felettesek korlátlan kiszolgálását és egymás beárulását nem számítjuk. A kapitalizmus a demokrácia motorja, épp ezért Magyarországon sosem lesz kapitalizmus. Sosem. Ha ugyanis valamiért mégiscsak teret engednénk a versenynek, vagyonunkat elvesztenénk, befolyásunk jelentéktelenné válna. Ezért adtuk el az ország termelő gazdaságát külföldi versenytársainak, és ezért hazudjuk az embereknek azt, hogy ilyen a kapitalizmus és a szabadság. Ha a magyarok egyszer rájönnek ennek a két szónak a valós jelentésére, örökre végünk van.
1. direktíva: Nem jó az, ha a vállalatok a szabad piac keretei között versenyeznek az anyagi forrásokért, mert az a gazdaságilag biztos lábon álló, magabiztosan gondolkodó indivídumok világához vezetne. Sokkal jobb, ha a vállalatoktól elvesszük a pénzüket, majd ezt a pénzt fejlesztési tervek keretében olyan társulásoknak adjuk, akik a pénz egy részét visszaadják a pártnak, amiből jófajta alufelniket vehetünk a pártfunkcionáriusok limuzinjaira. Az alumíniumipar fellendítése már az előző tervgazdaságnak is nagy sikert hozott, miért ne válna be még egyszer?
2. direktíva: A lecsúszott, segélyekből élő tömegek problémája nem új keletű, a megoldás azonban egyszerűbb, mint gondoltuk. Mivel potenciális munkahelyük az első direktíva miatt nem vagy csak alig alkalmazza őket, megmaradt fizetésük nagy részét el kell venni az emberektől, nehogy hozzászokjanak a gondolathoz, hogy ők költik el a pénzüket. A pénzt az első direktíva reklámozására, és a társadalom felszeletelését elősegítő propagandaanyagokra kell költeni. Hadd tudja mindenki, hogy nem a magas adók és a korrupció, hanem a társadalom különböző csoportjai (cigányok/orvosok/zsidók/vasutasok/rendőrök...stb) tehetnek a sanyarú helyzetről. Mivel az emberek most már egymást és nem a kormány politikáját okolják a helyzetükért, gyakorlatilag annyi pénzt vehetünk el tőlük, amennyit nem szégyellünk.
